Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia kárpátaljai ösztöndíjasainak antológiája Oly régóta kerülgetjük a kérdést: létezik-e önálló kárpátaljai magyar irodalom? Önálló? Különálló? Sajátos szemléletmód, ami mégis mindnyájunké, ha nem fordítjuk el a fejünket. Vajon sikerül-e végre szerves egységben látnunk a magyar irodalmat? Törlesztettük-e már huszadik századi adósságunkat, szellemi értelemben, az úgynevezett határon túli irodalom legkisebb közösségének? Ez a könyv több mint törlesztés: tanúságtétel. A kárpátaljai magyar irodalom legifjabb nemzedékei egymást erősítve, vállvetve lépnek elődeik nyomába, elénk, és elhivatottan kérnek szót. Azt pedig, hogy ama „hatodik síp” milyen hangnemben játszik ma, a huszonegyedik században, amikor minden jó- és rosszindulatú híreszteléssel szemben folytatódik a történelem, döntse el maga az olvasó.
Rólunk mondták eddigi vásárlóink:
