Az emberek mindenhol ugyanolyanok, mint máshol: sokfélék. Szilágyi-Nagy novelláiban mintha a szereplők másképp lennének ugyanolyanok. Az átlagos, fekete-fehér falu történeteit Béla és Ani mesélik el egymásnak színesben, közben az olvasó számára az ő életükből is felvillan egy-egy árnyalat: Béla kőkemény kőműves, miközben vajkrémes szívet hord a vagány fellépés álcája alatt, mely minden nőért olvad. Ani ápolónő a közeli elfekvőben, özvegy, és rajong az édességekért, különösen a vajkrémeseket szereti. Mi sül ki ebből?
Rólunk mondták eddigi vásárlóink:
