MILYEN HARCOK FOLYNAK a brüsszeli folyosókon a multinacionális cégek beszivárgott lobbistáival? HOGYAN PRÓBÁLTA ALÁAKNÁZNI az EU egészségügyi irányelvét a dohánycégek konspirációja? A MEZŐGAZDASÁG KEMIZÁLÁSÁBAN ÉS A TERMÉSZET VÉGSŐKIG VALÓ KIZSAROLÁSÁBAN érdekelt agrokémiai vállalatok hogyan férkőznek a legfelsőbb döntéshozatali szintek közelébe? JOSÉ BOVÉ ELSŐ KÉZBŐL MUTATJA BE és leplezi le a mindannyiunk életét kockára tévő hatalmi mechanizmusokat, hogy szembesítsen bennünket azzal a feladattal, amiért európai állampolgárokként mind felelősek vagyunk. Ahogy az egyik előszó fogalmaz: Ez a könyv kiváló gyógyír mindazok fatalizmusára, akik úgy érzik, kezdenek végleg kiábrándulni a politikából. Azáltal, hogy a demokrácia követelményét a politikai gyakorlat lényegének pozíciójába emeli, rehabilitálja egy olyan közjó létezésének gondolatát, amely a vesztegető és/vagy megvesztegethető értéktagadókkal szemben védelemre szorul. José Bové az Európai Parlamentben is a kisközösségek érdekében emeli fel hangját, és a glóbusz erőforrásait kizsákmányoló hatalmakkal folytatott harcai közepette is a derű megtestesítője maradt. José Bové agromozgalmárként, az elhíresült 1999-es McDonalds-rombolás főszereplőjeként, a globális tőke ésszerűtlensége és a big business elleni harc szupersztárjaként találta magát 2009-ben az Európai Unió parlamentjében, a Zöldek frakciójában. Szabadságharcos, aki a végsőkig ragaszkodik a haladó Európa eszményképéhez, és akinek hangja messze kiemelkedik a mostanság divatos etatista-nacionalista demagógia kórusából. Így aligha van hitelesebb forrása annak a felvetésnek, hogy ideje lenne végre összeírni és a nyilvánosság elé tárni az európai intézményrendszer körül keselyűként köröző érdek- és lobbicsoportokat. Ezek az árnyékban, az érintettek többségének leghalványabb sejtelme nélkül végzik munkájukat. Miközben részben éppen emiatt szerte Európában terjed a politikai nihilizmus, ami nem más, mint a gazdasági érdekkörök nyomásával szembeni tehetetlenségünk elfogadása.
Rólunk mondták eddigi vásárlóink:
