„Az alkimista szimbolika kutatása éppoly kevéssé távolítja el a kutatót az élettől, mint a mitológia tanulmányozása: nem jobban, mint amennyire az összehasonlító anatómia távolítja el az élő ember anatómiájától. Épp ellenkezőleg, az alkímia a szimbolika valóságos kincsesháza, a szimbólumok ismerete pedig roppant nagy segítségünkre van a neurotikus és pszichotikus folyamatok megértésében.”

C. G. Jung terjedelmes életművén belül a Mysterium Coniunctionis a kései évek legfontosabb munkájának tekinthető. A szerző egyszer úgy fogalmazott: mindig fájdalommal töltötte el, hogy a mélylélektanban belső kényszerűség folytán a szellemi kultúra oly sok területével kell foglalkoznunk, hogy sehol sem juthatunk el a szaktudományos kiteljesedésig; az alkímiában viszont olyan területre talált, amelyet érdemes volt átfogóan feltárnia. Az alkimista hagyomány ugyanis megnyitotta számára annak lehetőségét, hogy objektíven adott párhuzamos anyaghoz kapcsolódva mutassa be a tudattalanba való közvetlen, személyes „alászállása” során szerzett élményeit és felismeréseit, lehetővé téve egyszersmind azt is, hogy utóbbiakat összekapcsolja az európai szellem fejlődésének történeti gyökereivel.

Az alkímia azonban nem csak a modern mélylélektan történeti előzményét jelenti: Jung a Pszichológia és alkímiához írt bevezetőjéhez nem véletlenül használta fel egy modern természettudós álmait, hiszen fölöttébb valószínű, hogy az alkímia szimbolikája előrevetíti a tudattalan pszichológiájának a mikrofizika eredményeivel való egyesítését, mely utóbbiak kutatása továbbra is előttünk álló feladat. Elképzelhető volna, hogy az anyag, mint Jung vélelmezte, a psziché konkrét aspektusa, de nem a személyes pszichéé, hanem a kollektív tudattalané, és hogy ebben az esetben az archetípusok nem csupán ez utóbbi stukturális dominánsai, hanem a világot általában is formáló tényezők – a szinkronicitási jelenségek legalábbis ebbe az irányba mutatnak.

Az alkímia nyelvezetéhez nem szokott olvasó kezdetben megütközhet a szimbólumok tömkelegén és jelentésük zavarba ejtő átfedésein; azonban ha beleolvasott volna az alkimisták néhány eredeti írásába, feltétlenül belátná, hogy Jung e területen a maga szinoptikus eljárása révén hatalmas tisztázó munkát végzett, amennyiben egyfajta „extractio animae”-t, vagyis a léleknek a káoszból való kivonását hajtotta végre.

A bevezető jellegű Pszichológia és alkímiától eltekintve az alkímiával foglalkozó összes írást a Mysterium Coniunctionis eredeti kézirata tartalmazta, ezek azonban részben – így mindenekelőtt Az indulatáttétel pszichológiája – külön-külön láttak napvilágot.

A sorozat eddig megjelent kötetei:

Az elmebetegségek pszichogenezise (ÖM 3)

Freud és a pszichoanalízis (ÖM 4)

Az átalakulás szimbólumai (ÖM 5)

Lélektani típusok (ÖM 6)

Két írás az analitikus pszichológiáról (ÖM 7)

A tudattalan dinamikája (ÖM 8)

Az archetípusok és a kollektív tudattalan (ÖM 9/I)

Aión (ÖM 9/II)

A változó civilizáció (ÖM 10)

A nyugati és a keleti vallások lélektanáról (ÖM 11)

Pszichológia és alkímia (ÖM 12)

Az alkimista elképzelésekről (ÖM 13)

A szellem jelensége a művészetben és a tudományban (ÖM 15)

A pszichoterápia gyakorlata (ÖM 16)

A személyiség fejlődése (ÖM 17)

A szimbolikus élet (ÖM 18/I)

A szimbolikus élet (ÖM 18/II)

---

Szerző: C. G. Jung
Kiadó / gyártó: Scolar Kiadó Kft.
Oldalszám: 280
Megjelenés: 2024.12.09.
Kötés: keménytáblás, védőborítóval
Nyelv: magyar
Fordító: Sára Balázs

---

---

Valós vásárlói vélemények