Az idő minden és alig van belőle. Múlását csak az ember számolja. Csak térbe vetítve, átviteleken át ragadhatja meg. Pillanatokra az elillanót.

Turczi István verseiben is csak megvillanhat az égalján, s a fájdalomban, mások szavain és a zúzmarás ezüstben, a víztükör és az ég kegyes kékjében, Vas István süllyedő világából kiemelkedő versein, Zelk koppanó botján, Tandori utolsó skiccein, Borbély Szilárd mindenjében és semmijében, a megírt és a megíratlan hallgatásban. Azok arcán és árnyékán, akik tanúságot tettek a múlásról. A Reggelre megöregszünk a szép élet élvezetének és gyászának kötete. A költőtársak, mesterek és volt barátok emlékezetének lírai megidézése közösséget teremt. Az ékesen szóló halandók elégikus-melankolikus "hozzászólását". Mihez is? Ahhoz a leleményes értékőrzéssel alakított szólamhoz, amely megerősíti, hogy az idő romjai között "semmi sem szűnik meg, / ami igaz volt valaha".

Szirák Péter

"Ki tudná felidézni Heraklész arcát,

amikor az isteni Athéné átadta neki

az ambróziát? És a mozdulatból sem

maradt más, csak az a finom remegés,

ami a versé."

---

Szerző: Turczi István
Kiadó / gyártó: Scolar Kiadó Kft.
Oldalszám: 72
Megjelenés: 2023.10.06.
Kötés: keménytáblás, védőborítóval
Nyelv: magyar

---

---

Valós vásárlói vélemények